Rólam
A nevem Bodnár Dániel, ’92 Karácsonya óta élem az életem.
Nem szívesen megyek bele mélyebb önelemzésekbe, ha bárkit érdekel az alkotásaim mögötti motiváció, keressen meg a Kapcsolat fül alatt és személyesen szívesebben beszélgetek róla. Az egykori Nyíregyházi Főiskolán tanultam, az egykori képi ábrázolás szakon, az egykori festészeti szakirányon. Önmagamat egy különc emberfiúként ismertem meg, sok idő kellett, mire bebizonyosodott hogy nem vagyok egyedül –
ez leírva nem tűnik soknak, de nagyon is az.
Jelenleg teljes munkaidőben dolgozom a Kölcsey Televíziónál vágóként. Szerencsésnek érzem magam, hogy a vizualitástól nem túl távoli lehetőséget kaptam, jó itt dolgozni.
Egyedi, érdekes, különleges, szép, megrázó. Ezek mind olyan szavak, melyekkel jellemezni lehetne Dani munkásságát. Most mégis kiemelnék egy szót, ami nem hangzott el a felsorolásban: Fura! Sok esetben pejoratív értelmet társítanak ehhez a szóhoz, de azt gondolom hogy az anyanyelvünk rugalmassága megengedi, hogy jobb színben tekinthessünk erre a kifejezésre. Dani munkásságát és lelkületét ismerve nem kizárt, hogy ő hozza el ennek az idejét!
Az ő munkáit nem lehet beskatulyázni, nem lehet korlátozni, nem lehet visszavezetni! Nem üzenni akar és nem okítani: egyszerűen csak őszinte érzései vannak, amelyeket meg tud fogalmazni egy sajátos világ határtalan keretei között. Van hogy komor, van hogy zsigerből vidám vagy éppen csak csendes… de mindig fura és mindig Dani.
– Lukács János
festőművész
